Valamilyen környékbeli futást terveztem erre a hétvégére, ami kicsit hosszabb mint amit futni szoktam és szerettem volna valamennyi szintet is beletenni a programba. Az egyik nap hallottam a rádióban, hogy az egy évvel ezelőtti április végi havazáskor Répáshutára Mezőkövesd felől tudtak felmenni menteni. Ez szöget ütött a fejemben :) Elővettem a térképemet és tervezgetni kezdtem. Adott volt, hogy a kiscsaládom Egerbe ment a hétvégére, így ők el tudnak vinni egy esetleges rajthelyig. Több útvonal is csábítónak tűnt, több kerékpárút is vezet a Bükk déli lábaitól a hegység közepe felé. Végül a Sály – Bükkszentkereszt – Görömböly útvonalat néztem ki magamnak, ami kicsit több mint 30 km és a Sály – Bükkszentkereszt útvonal ismeretlen számomra, fentről lefelé már ismerős voltam. Sály és Bükkszentkereszt között bicikliút vezet, arra még sosem jártam. Bükkszentkeresztről a piros jelzésen terveztem lejönni, ami eljön Bükkszentlászló felett, a kőbánya mellett és úgy érkezik le Tapolcára, majd onnan haza Görömbölyre. A futással kapcsolatban annyi tervem volt, hogy nem fogok sietni, hanem megpróbálok egy olyan tempót tartani, ami nem esik nehezemre és amivel úgy érzem a végén is, hogy még tudnám folytatni. Magammal vittem a feltankolt futózsákomat és az övtáskámat is a kulacsokkal.

10 óra előtt indultam Sály mellől, Latorpusztáról és a zöld kerékpár utat követtem.

Nem sokkal az indulási helyem után volt meglepetésemre egy vadaskert. Sajnos elég messze voltak tőlem , de azért sikerült néhány fotót készítenem.

Ezután érkeztem a sorompóhoz, ahol az őr útbaigazított és haladtam is tovább.

Az út enyhén emelkedett, végig lehetett volna menni rajta kocsival is akár, bicikliútnak tökéletes volt. Durva emelkedő nem volt rajta, úgyhogy Bükkszentkeresztig végig tudtam futni. Többé – kevésbé erdőben vezetett az út, kivéve a végén, ahol Lófőtisztáson át érkeztem meg Bükkszentkeresztre. Útközben nem találkoztam senkivel, se turistával, se futóval, se biciklissel, két autó ment el mellettem mindössze Lófőtisztásig. Nagyon tetszett ez a rész, kis nosztalgiával gondoltam vissza rá, amikor gyerekkoromban erre kirándultunk a családdal néhányszor. El is döntöttem, hogy nemsokára elhozom ide a többieket egy jó kis piknikre, szerintem nagyon tetszene a nagy rét a gyerekeknek. Jó kis fárasztás lenne nekik, aztán talán hátha hamarabb is elaludnának :) Itt viszont már találkoztam több turistával is. Majd elhaladtam a gyógyító kövek mellett és beértem Bükkszentkeresztre. Ezt az utat (kb 13,5 km) a kényelmes tempómban kb 1 óra 40 perc alatt tettem meg. Azt már korábban eldöntöttem, hogy odafönt megjutalmazom magam egy nagy pohár hideg kólával, végül fél liter Coca-cola zéró lett belőle :) Feltöltöttem vízzel az ivózsákomat és a kulacsaimat is, majd indultam is tovább. Átmentem a falun, a meredek utcán Bükkszentlászló felé gyalogoltam, majd letértem a betonútról a piros jelzésre. Ismét beértem az erdőbe, volt még egy kis emelkedés, majd elkezdődött az ereszkedés. Az út innentől már egynyomos volt és elég meredek is, figyelni kellett. Találkoztam néhány biciklissel, váltottunk néhány szót, majd jöttem is tovább. Az út a meredek rész után nemsokkal szélesebb lett és szép lassan leérkeztem a Szederbokorhoz, Bükkszentlászló felett. Mivel nem hajtottam magam, egész jó erőben voltam, pedig már mintegy 20 km után voltam és még mintegy 10 km várt rám. Az út ismét egynyomos lett és szép lassan ereszkedtem tovább Vöröskőn keresztül a Nagy-Száraz völgyön át. Végül a kőbánya mellett haladtam el, majd az Avalon-park mellett értem be Tapolcára, ahol átmentem a parkon és felfelé a Fenyő utcán viszont már gyalogoltam, nem akartam nagyon meghajtani magam. A szállítószalag alatt mentem át és érkeztem haza Görömbölyre. Végül bő négy óra alatt tettem meg a távot.

Tapasztalataim: A frissítés egyre jobban megy, végig fittnek éreztem magam és a tempó is lassabb volt, így két kivételtől eltekintve végig tudtam futni (Bükkszentkereszten a meredek utcán és Tapolcán a Fenyő utcán). A bicikliút Latorpuszta és Bükkszentkereszt között kellemes csalódás volt, ha nagyobbak lesznek a gyerekek érdemes lesz elhozni őket arra bringázni.

Túl sok információm nem volt a versennyel kapcsolatban előzetesen. Nem sokszor jártam előtte Ózdon sem, nem ismertem a pályát (egy nagy kört kell menni vagy több körös kialakítású, el kell menni egy pontig és vissza, stb.) és nem ismertem a szintkülönbséget sem. Néhány héttel a verseny előtt láttam meg ezt az eseményt, de megvártam a nevezéssel a Muzsla Trailt és az ottani tapasztalataimat, így körülbelül egy bő héttel előtte döntöttem el, hogy megyek és neveztem. Alapesetben igyekszem két futás közt egy pihenő napot tartani, de most másként alakult. Előző nap volt Görömbölyön a 12 km-es terepfutó diákolimpia is, ezért gondoltam kipróbálom ezt most így, kihagyni egyiket se szerettem volna.

Sikerült hű lennem önmagamhoz és késve érkeztem. 10-kor volt a rajt, én 9:45kor még a helyszínt kerestem... Már épp pakoltak össze az iskolában, ahol a nevezés volt, amikor sikerült beesnem... Utolsó utáni pillanat volt. Ruhatárra nem maradt időm, a rajtnál lévő kocsmánál öltöztem fel, megkértem egy idősebb rendezőt, hogy nála hagyhatom-e a cuccokat, mert kocsival messzebb álltam meg és már nem volt időm visszamenni. Végül nála hagytam egy pad alatt, nagyon rendes volt, köszönöm neki ezúton is. A polgármester (?) már beszólította ekkor a többieket a rajthoz, visszaszámolt én pedig még a cipőmet kötöttem. Végül a nagy rohanásban az övtáskámat magamra kaptam és futottam a már elrajtolt többiek után.

Sikerült úgy elrajtolnom, hogy lövésem sem volt a pályáról, a frissítésről, nem volt időm elmenni a mosdóba rajt előtt, így éhesen, szomjasan és egy bokros részt keresve léptem át a rajtot. Vettem egy nagy levegőt, megoldottam, amit meg kellett és elkezdtem utolérni a többieket. Szép lassan elkezdtem felvenni a ritmust és bemelegedni, mert ugye erre sem volt időm... Időközben az egyik elágazásnál a rendezőktől megtudtam h kb 5 kilométerenként lesz frissítés, a pályán pedig el kell futni egy fordítóig 11kmre, onnan majd elkanyarodva nem ugyanazon az úton jövünk vissza csak az utolsó kb. 5 km-en. Mivel eddig sem stresszeltem túl az egészet, úgy döntöttem ezután sem fogom és inkább a tájra figyeltem. Dimbes-dombos helyen mentünk végig a gerincen, rövid ligetes részek voltak. Aztán a rövid távon elől lévők jöttek szembe néhányan, akiknek bő 5 km után kellett visszafordulniuk. Az ellenőrző ponton víz volt, citromos pezsgőtabletta és szőlőcukor. Ezután jött a pálya legnehezebb szakasza, egy hosszabb elég meredek emelkedő egy hegyre. Eddig nagyrészt végig tudtam futni, itt gyaloglás jött. A mezőny megfeleződött, mert a rövidebb távon indulók már nem jöttek tovább, így én egy kicsit holttérbe kerültem, mert sem előttem, sem utánam nem láttam senkit, de a pálya jól ki volt jelölve, így bár 0 helyismeretem volt, mégsem tévedtem el.

Itt már végig erdőben futottunk. Kb 10 kilométernél elkezdtek jönni szembe velem azok, akik már voltak a féltávnál lévő ellenőrző ponton. Ennél a pontnál is ittam és vettem egy marék szőlőcukrot, amit lassan elrágcsáltam. Féltáv után volt egy 2 kilométeres lefelé rész, itt igyekeztem megnyomni a tempót, mert mondták a rendezők, hogy a szintemelkedés nagy részét már magunk mögött hagytuk. Amint véget ért az ereszkedés és kiértünk egy tisztásra, itt megláttam pár száz méterre magam előtt egy futót. Ennek nagyon megörültem és próbáltam motivációnak felfogni: utol akartam érni. A tisztás végén volt egy frissítőpont, itt is ittam. Ezután egy hosszabb emelkedő jött, ami nem volt nagyon meredek, de mintegy két kilométeren emelkedtünk végig. Közben egyre közelebb tudtam kerülni az előttem futóhoz. Aztán visszaértünk ahhoz az ellenőrzőponthoz, ameddig a rövidebb távon futók jöttek velünk, ez kb 16 km-nél volt. Itt is igyekeztem feltankolni és indultam is tovább, úgy éreztem hogy eljött az én időm, megpróbáltam minél jobban megközelíteni az előttem futót, a frissítőpont után pár száz méterrel volt egy nagyobb emelkedő, itt láttam, hogy kb a feléig futott, utána gyalogolni kezdett. Vérszemet kaptam és végig felfutottam, nagyon közel kerültem hozzá, de érezte hogy jövök és láthatóan rákapcsolt. Hiába kerültem nagyon közel hozzá, sajnos nem volt bennem több. Mivel senki nem volt közel mögöttem, így visszább vettem és kényelmesen bekocogtam, az utolsó kb másfél kilométer végig lefelé vitt. Az időm végül 2 óra 22 perc lett.

Tapasztalataim:

Nem késhetek és nem vehetem ennyire lazán a dolgokat, ha komolyabb eredményeket akarok. Most is perceket vesztegettem el feleslegesen az elején. A szervezők jó munkát végeztek, nekem tényleg egyértelmű volt a pálya jelölése, több helyen pedig kijelölt ember volt aki irányított. Tetszett az, hogy kilométerenként tábla jelezte a megtett távolságot. A rendezvény családias jellegét emelte és szerintem jó ötlet volt, hogy az eredményhirdetés végén megkértek minket hogy álljunk össze egy közös fotóra. Jó érzésekkel mentem haza, magamra voltam dühös egyedül kissé a késés és a készületlenség miatt.

+1: Miközben az elején öltöztem át és a megnyitó ment, nem értettem miért beszél a műsorvezető medvéről. Gondoltam viccelődik. Aztán el is felejtkeztem erről, míg néhány nappal később azt nem olvastam, hogy medvét láttak a távolsági buszból(!) Ózd környékén.

A képek az Ózdi Teknőc Futó Club Facebook oldaláról származnak.

A bejegyzések célja, hogy beszámoljak a versenyeimről, hosszabb edzéseimről és túráimról. Ezáltal könnyebb legyen visszaemlékeznem rájuk, így tanulhassak belőlük, az elkövetett esetleges hibákat kijavíthassam, valamint a tapasztalataimat megoszthassam másokkal, mert én is szívesen olvasom mások beszámolóit. Sokszor kérdik tőlem, hogy milyen volt ez a verseny vagy az a túra. Ezzel a bloggal nekik is válaszolni tudok. Az engem személyesen ismerők tudják, hogy 2017-ig nem igazán sportosan éltem, így azok számára, akik eddig csak gondolkodtak a mozgáson, némi motivációt jelenthet a példám. Tisztában vagyok vele, hogy az eredményeim mindezek miatt nem a legfényesebbek, de igyekszem javítani rajtuk minden nap.